001. Oda az Istenhez 1

1.
Oh Na-agy Örök Egy, Ki
Fénnyel minde-en Tért á-átfoglalsz
S minden mozgást vezetsz.
Nem vá-áltozo-ol idő-enyészetbe-en, Te,
E-egy Isten! Nincs Isten kívüled.
Lény minden lény fölött Te, hatalmas!
Kit nem fog föl senki, s föl nem kutat.
A létet betöltöd csak Magaddal:
Ki mindent felölelsz, uralsz s fönntartsz,
Kit Istennek hívunk s mást nem tudunk.

1.
O Thou eternal One, whose presence bright
all space doth occupy, all motion guide;
Unchanged through time’s all devastating flight;
Thou only God! There is no God beside.
Being above all beings! Mighty One!
Whom none can comprehend and non explore;
Who fill’st existence with Thyself alone,
embracing all, supporting, ruling o’er!
Being whom we call God – and know no more.

1.
O, ew’ger Einer, du strahlst überall,
erfüllst den ganzen Raum, alles lenkst du,
ein Fels im Meer, in rascher Zeiten Flucht;
nur du bist Gott, nur du, wo man auch sucht.
Du übertriffst die Wesen, Gottesmacht,
in unerforschlich unfaßbarer Pracht.
Dein Thron des Daseins Formen überragt,
beschirmt, erhält und führt das Weltenschiff.
Das bedeutet uns Gott: Allinbegriff.